Állat okozta károk

Állat okozta károk kártérítés információ

Állat okozta károk

Az állat okozta károk talán legtipikusabb esete a háziállatok okozta támadásból, harapásból eredő sérülések.

A háziállat okozta támadások esetén az állat tartóját kártérítési felelősség terheli, azonban fontos vizsgálni az állat tartójának felelőssége kérdéskörében az ún. „adott helyzetben való elvárhatóságot”, vagyis azon körülmény beható vizsgálatát, hogy az állat tartója eleget tett-e a jogszabályi követelményeknek, ide értve a helyi önkormányzati rendeletben szabályozott előírásokat is.

Vizsgálat tárgyát képezheti az állattartó támadás elhárítása során tanúsított magatartása, illetve azon létesítmények megfelelőssége, melyek a külvilág és az állat közötti biztonságos távoltartást hivatottak biztosítani (kerítés megfelelősége, postaláda elhelyezése).

Az állattartói minőség független a tulajdoni viszonyoktól, állattartónak kell tekinteni azt a személyt is, aki idegen állatot rövidebb vagy huzamosabb időre befogad, szívességből gondoz, vagy akinek a felügyeletére bízták.

Egyes esetekben jelentősége lehet annak, hogy az állat tartója és az állatot ténylegesen gondozó személy között milyen jogviszony van. Aki alkalmazottként gondozza az állatot nem minősül állattartónak, állattartónak ilyenkor a munkáltatót kell tekinteni. Szintén nem minősül állattartónak ebben a relációban az állam, mint a vadon élő állatok tulajdonosa sem.

Az állat által okozott sérülés megnyilvánulhat az ember testi épségében, vagyontárgyaiban (növényzetében, gépjárműjében), illetve pszichés állapotában (megrázkódtatások, rémálmok, állandósult félelem, esztétikai károsodások, visszamaradott hegek), de más állatokban okozott károkban is (szabadon engedett eb megfojt más háziállatokat, haszonállatokat).

A háziállat okozta támadások esetén szintén vizsgálni kell a károsult személy esetleges közrehatását is, mely adott esetben az állattartó felelősségének részbeni feloldását eredményezheti, és kármegosztást keletkeztet, vagyis a károsult egyáltalán nem, vagy nem akkora kártérítésben részesülhet, mely akkor járna, ha a sérülése kizárólag az állattartó mulasztására, vagy jogszabálysértő magatartására vezethető vissza. (Pl.: közrehatás állapítható meg, ha a károsult felnőtt szándékosan ingerli, bántalmazza az ebet, de nem állapítható meg a közrehatás abban az esetben, ha egy vétőképtelen gyermek uszítja a bevásárló központ előtt elhelyezkedő fához kikötött, felügyelet nélkül hagyott kutyát).

Látható tehát, hogy ebben az esetekben különös szerepe van a káresemény egyedi körülményeinek vizsgálatára, mely különbözőképpen eredményezi a kárfelelősség telepítését.

Vadállat tartása

A fenti körben fontos elkülöníteni a vadon élő állat és vadállat fogalmát. Vadállatnak olyan állatok minősülnek, melyeket természetes környezetükből kiragadva emberi hatalom alá kerítenek, és kiismerhetetlen természetük, vadságuk miatt fokozottabb és egyben kiszámíthatatlanabb veszélyt jelentenek az emberekre. Ilyen állatoknak minősülnek például a kiképzett harci kutyák, kígyók, skorpiók, stb., részletes felsorolásukat, és tartásukra vonatkozó követelményeket külön jogszabályok rendezik.

A vadállatok tartójának felelőssége szigorúbb megítélés alá kerül ebben az esetben, jogszabályi szempontokat figyelembe véve a vadállat tartása fokozott veszéllyel járó tevékenységet jelent, tehát az állattartó felelőssége objektív, vagyis minden esetben feltétlen és teljes kártérítési felelősség terheli. Az állattartó felelőssége alól egyetlen esetben mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, mely ebbéli tevékenységének körén kívül esik.

Tovább

Vadkárok

A vadkárok tipikusan a vadon élő állatok okozta károk, melyek természetes környezetben élik életüket. A vadon élő állatok az állam tulajdonában vannak, azonban a vad elejtésével, elfogásával a vadászati jog jogosultjára száll az állat tulajdonjoga, ebben az esetben pedig a vadászati jog jogosultját terheli a felelősség például más erdőgazdaságában, gazdálkodásában, gyümölcsösében okozott károkért. A fenti esetkörben a kár keletkezésének ténye önmagában kártérítési felelősséget eredményez a vadászati jog jogosultjára nézve, függetlenül annak felróhatóságától.

A vadkárok másik tipikus esete a vad és gépjármű ütközésével megvalósuló közlekedési balesetekből eredő károk. Ez az esetkör megalapozhatja adott esetben a közút üzemben tartójának, és a vadászati jog jogosultjának egyetemleges felelősségét is. Fontos szempontot jelent a vad és gépjármű ütközése során bekövetkezett károk tekintetében az, hogy az ütközés, a baleset ténylegesen milyen típusú úton (helyi közutakon vagy gyorsforgalmi utakon, illetve autópályán) következett be. A gyorsforgalmi utakon, illetve autópályákon történő ütközések során bekövetkezett káresemények vonatkozásában a vadásztársaságot fokozottabb felelősség terheli.

Tovább